Kreativitás felsőfokon
Bármit is tanuljon az ember bármilyen képzésben, mindig lesz legalább egy olyan tárgya, amiről képtelen felfogni, hogy miként kerülhetett be a tantervbe, de természetesen muszáj végigszenvednie. Az én esetemben (programozó) ez a tárgy a grafika. A Photoshop ismerete természetesen hasznos lehet, de az én tanárom úgy gondolta, hogy inkább a kreativitásunkat próbálja meg fejleszteni. Feladat: tervezz logót.
Gondoltam, itt a remek alkalom, hogy új logót készítsek a Six Handsnek, profi tanácsokkal megtámogatva. A koncepcióm egy elegáns, fehér alapon fekete logó volt, felirattal és egy cilinderes-frakkos emberrel. Mikor a tanárom ezt meglátta, megkért, hogy azonnal töröljem le, mivel egy cilinderes-frakkos ember egyértelműen szexuális szolgáltatásokra utal.
Érdekes asszociáció, de eleget tettem a kérésének és megkérdeztem, hogy akkor ő mit javasol egy bűvésztársulat logójának, hogyan oldhatnám meg a problémát. A művészlélek pár pillanatig elgondolkozott, majd láttam az arcán, hogy pattant az isteni szikra. Diadalmasan felnézett, majd sugárzó szemekkel közölte a világmegváltó megoldást: cilinder és nyuszi...
Álláshirdetés
Pályakezdő munkatársat keresünk gyakornoki pozícióba, azonnali kezdéssel, piacvezető magyarországi céghez. Munkaidő nap 9 óra, minden hétvégén kell vállalni egy szombatot vagy vasárnapot is. A gyakornoki munka időtartama háromnegyed év, továbbfoglalkoztatás nem lehetséges.
Elvárások:
- Legalább 3 év hasonló területen szerzett szakmai tapasztalat.
- Jogosítvány és céges célokra is használható gépkocsi.
- Saját laptop.
- Legalább 3 garnitúra munkaruha megvásárlása a cégtől.
- Részvétel a cég által szervezett három tréningen (önköltséges alapon).
- Önálló munkavégzésre való képesség.
- Kreativitás.
- Sikerorientált személyiség.
- Terhelhetőség.
Juttatások:
- A munkát teljesítményarányosan értékeljük, aki nem tudja egy hónap alatt teljesíteni a kiszabott célt, annak saját forrásból kell kompenzálnia a bevételkiesést.
- A munkáért fizetést, juttatást vagy költségtérítést sajnos nem tudunk adni, de egy jó hangulatú, összetartó csapatban dolgozhat és elsajátíthatja a szakma minden fortélyát.
Ha felkeltettük érdeklődését, küldje el fényképes, angol, magyar és német nyelvű önéletrajzát valamint legalább három referenciamunkáját e-mailben, majd az eredményről öt nap múlva érdeklődjön telefonon irodánkban.
DVD-őrület
A cím egy olyan jelenséget takar, amit sok bűvésznél - többek közt magamon is - megfigyeltem már. A DVD-őrület, vagy DVD túladagolás, tipikus velejárója a kezdő bűvész fejlődésének.
Miután begyakorolta a legelső trükkjeit, a tanonc valószínűleg eljut egy bűvészklubba, vagy találkozóra, ahol elámul sok kelléktől, de még jobban attól, hogy az idősebb vagy tapasztaltabb kollégái milyen átfogótudással rendelkeznek a legújabb trükkökről és DVD-kről. Ez pedig könnyen ahhoz a téves felismeréshez vezethet, hogy a jó bűvész szükségszerűen látott már minden DVD-t, ismer minden trükköt és bárminek azonnal rájön a megoldására. Erre az idősebb vagy tapasztaltabb kollégák arroganciája csak rátesz egy lapáttal, a kezdő bűvész pedig elhatározza magában, hogy "felnő" a kollégáihoz és ő is megnéz mindent ami a keze ügyébe kerül.
Kis szerencsével szerez magának meghívót valamelyik népszerű torrentoldalra, és máris ráveti magát a legújabb oktató videókra. Először mindent becsületesen végignéz, egy idő után viszont rájön, hogy időt takaríthat meg, ha csak a bemutatást és a magyarázat lényeges elemeit tekinti meg. Majd a sarokba dobja a lemezt, és jöhet a következő DVD.
Mivel a nagy bűvész boltok heti-kétheti rendszerességgel adnak ki valamilyen új,
must-have trükköt, régi anyagokból pedig megszámlálhatatlanul sok van, kezdő bűvészünknek mindig lesz néznivalója. A nagy "felnövés" közben pedig egyetlen dolgot felejt el: gyakorolni. Kicsit ezt próbálgatja, kicsit azt, de egyik trükkre sem tud igazán ráállni, hogy rendesen kigyakorolja. Az eredmény pedig az lesz, hogy hónapok telnek el úgy, hogy az illető nem fejlődik semmit.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy mielőtt beszereznénk egy DVD-t - akár vásárlással, akár máshogy - mindenképpen érdemes előtte kritikákat olvasni róla. Ha a lemez rossz, akkor bele se kell nézni. Egy rossz DVD-ből nem tanul az ember. Sok rossz DVD-ből, pedig főleg nem.
tanfolyamon
Tanár: Mik a hobbijaid?
Zöldsárkány: Bűvészkedek, és orosz nyelvet tanulok.
Csoport (egy emberként egyszerre): Mit? Oroszt? Ne má'. Na neee. Fúj. Hő? Nehogymár...
Egy lány (felnéz a jegyzeteiből): Oroszt tanulsz?
Zöldsárkány: (bólint)
Egy lány: Az tök jó.
Egy hang (valahonnan): Azért látszik, hogy ezzel nem csak nekem van bajom.
újévi fogadalmak
Január másodika van. Ilyenkor az ember feje már remélhetőleg kitisztult, és a titkosnak szánt házibuli maradványait is sikerült eltakarítania. Miután erőt vettünk magunkon és megnéztük a pénztárcánkat, az arcunkat, és a kimenő hívásokat, eljutunk arra a pontra is, hogy mit is fogadtunk meg a szilveszteri koccintások hevében.
A magam részéről még 2009-ben megfogadtam, hogy mindennap gyakorlok valamennyit a következő évben. Nem tartottam be, viszont épp eleget gyakoroltam, így nincsen bűntudatom.
2011-re nem fogadtam meg semmi komoly dolgot, mert csak rosszul érezném magam, ha nem sikerülne. Eldöntöttem, hogy a születésnapomig (április) nem iszom alkoholt. Amúgy sem iszom annyit, hogy ez megterhelő legyen, így inkább csak játéknak fogom fel.
Ti mit fogadtatok meg újévkor?
Más: Állítólag amit elsején csinálsz, azt fogod csinálni egész évben. Vajon biológiailag lehetséges 364 napon keresztül aludni?
ing, nyakkendő
Kimerítő bejegyzést írhatnék most arról, hogy mit tanultam a tegnapi extra hosszúra nyújtott fellépésem alatt a bűvészkedésről, és a szervezésről, de mivel ez senkit nem érdekelne - és nem is erre a blogra való -, inkább megtartom magamnak. Helyette elmélkednék egy kicsit az emberi természetről.
Én természetes dolognak tartom, hogy egy rendezvényen a vendég azért van, hogy jól érezze magát, a személyzet pedig dolgozik ilyenkor. Sajnos ez az úgy nevezett felsőbb körök számára abban nyilvánul meg, hogy felszolgálók=csicskások, vendégek=királyok.
Hihetetlen látvány volt számomra, hogy az önmagukat komoly "managereknek" nevező emberek képesek néhány óra alatt hányásig inni magukat, a tálalásra kikészített ételekbe szemrebbenés nélkül kézzel beletúrni, a személyzettel pedig úgy bánni, mintha nem is emberek lennének. A pincéreknek kb. parancsokat ugatni, vagy a mixer kezéből szó szerint kitépni a vodkásüveget úgy néz ki betudható az év végi jó hangulatnak.
Kíváncsi vagyok hány köszönömöt hallott az az ember, aki egész este a tűzforró gyrosos pult mögött állt és non-stop készítette az ételt a vendégeknek. Valószínűleg pont ugyan annyit, mint az üdítőitalos pultnál dolgozók, vagy a koktélkeverők.
Vajon, mi lehet ennek az oka? Van aki azt mondja, hogy ilyenkor vezetik le az év során felgyülemlett stresszt. Csodás. Ha ez kell ahhoz, hogy valaki nyugodt és kiegyensúlyozott életet éljen az év maradék 364 napjában (bár a szilveszter is megérne egy külön bejegyzést), akkor inkább NE tegye. Inkább legyenek tele a szanatóriumok idegösszeroppanást kapott emberekkel, de a világnak nincs szüksége taplókra.
Ezek után természetesen nem könnyű odamenni valakihez, és megpróbálni őt szórakoztatni trükkökkel. A legtöbben érdeklődőek, de persze akad olyan is, aki elküld (kellemes vagy kevésbé kellemes stílusban). Ez utóbbiról még ejthetnék pár szót - többek közt azt, hogy valószínűleg nem tudatosult az emberekben, hogy én a munkámat végzem az este -, de egy blogbejegyzés nem hiszem, hogy sokat változtatna.
Végezetül pedig szeretném innen távolról megüzenni, hogy minden tiszteletem azé a kedves mixeré, aki még hajnal háromkor is ugyanolyan lelkesedéssel és mosolyogva készítette el a 2435155. koktélt a káromkodó, taccsrészeg vendégének.
az élet nagy kérdései
Aki ismer, az tudja, hogy sosem rajongtam kifejezetten az olyan értelmes kérdésekért, mint a "Megjöttél?" vagy "Esik?". Ma viszont olyan kérdést hallottam a BKV egyik korai járatán, ami mindenképp megosztásra érdemes.
A BKV metrópótló autóbuszán:
"Nem jár a metró?"
Ugye milyen szép is ez a magyar nyelv?
Soha nem tartoztam azok közé, akik foggal körömmel ragaszkodtak a magyar nyelv szépségéhez és sértetlenségéhez. Állítom, hogy a mi nyelvünk semmivel sem szebb vagy nehezebb a többinél, bár tény, hogy jól esik magunkat ebbe az illúzióba ringatni. Én is használok idegen eredetű szavakat, és nem harapok a "lájkol" kifejezésért sem. A nyelv ugyebár nem romlik, csak változik.
Ami viszont zavar, az egyrészt a hibás toldalékolás ("innák már valamit") (Update: lásd a bejegyzés alját), másrészt az igénytelen szóhasználat. Mit értek ez alatt?
Nem olyan régen a villamoson utazva, az alábbi mondat ütötte meg a fülemet: "Hazamegyek, azt' kajázok bazdmeg." Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat, megnyitottam egy új SMS-t, feljegyeztem az időt és írtam egy pontot. Majd vártam. Minden egyes bazdmegnél írtam még egy pontot (a többi káromkodást figyelmen kívül hagytam).
Három megálló - és nyolc perc - múlva leszálltam, majd összeszámoltam a pontokat. Harminckettő, ami átlagosan percenként négy bazdmeget jelent egyetlen embertől.
A következtetést vonja le mindenki maga, én csak szegény magyartanárom szavait idézném:
"Azzal nincs baj, ha valaki véletlenül lefűrészeli a lábát, és elkáromkodja magát. De ha valaki minden mondatot bammeggel köt össze, az elég szomorú."
Update: Ma tudtam meg egy nyelvész barátomtól, hogy a "nákolás" nem helytelen toldalékolás. Elnézést kérek ezért mindenkitől, aki nákol. (bár azt az álláspontot továbbra is fenntartom, hogy nem hangzik szépen)
Hol a határ?
A Corodinin figyelve a szervezési munkát eszembe jutott egy fontos dolog. Történetesen az, hogy vajon mikor mondhatja azt egy fellépő, hogy neki elege van, ilyen körülmények között ő nem hajlandó dolgozni.
Például ha a zenét elindító technikus még ott sincs a keverőpultnál, amikor a fellépő már a színpadon áll, és finoman próbálja jelezni neki, hogy most már szólnia kellene a zenének.
Vagy amikor az ezerszer elismételtetett fénybeállításokat képtelenek reprodukálni a fellépés alatt, még akkor sem, ha olyan egyszerű kérésről van szó, mint "ne legyen közönségfény". Nem egy fellépő műsorát tette tönkre a technikusi gárda figyelmetlensége, vagy éppen amatőrsége.
Vajon mondhatja-e azt egy bűvész, hogy ő rendes stábot szeretne magának, amikor érzi, hogy a mellette elhaladó munkatárs bűzlik a pálinkától?
Vajon a közönség hol tud reklamálni, ha a zene szó szerint fülsértően hangos és botrányosan rosszul van keverve?
Levonulhat-e a bűvész, ha miután fiú létére lánynak konferálják be, még a zenéjét sem tudják elindítani, így kénytelen egy koreografált zenés műsorból improvizált szövegesre váltani?
Minden elismerésem a Corodinin fellépő bűvészeké, mert én ezek után bizony nem maradtam volna a színpadon.
Kedves Jókai Mór Művelődési Központ, jövőre rendes technikusi stábot akarunk!
Hali napi koszikák
Halottak napján két célból megy ki az ember a temetőbe.
Az első és legfontosabb, hogy szemügyre vegye a szerettei körül lévő sírokat és gondoskodjon arról, hogy az övén mindenképpen legalább egy szál virággal több legyen, mint a vonzáskörzetében lévőkön. Mi mással is lehetne kifejezni a tiszteletünket a szerettink iránt, mint azzal, hogy telepakoljuk virágokkal a sírukat, lehetőleg eltakarva még a nevüket is.
A második már sokkal személyesebb és családiasabb. Általában minden család tart egy kis összejövetlet mindenszentekkor. Ilyenkor szóba kerül az is, hogy ki mit vitt ki Ignác bácsi sírjára.
Ha testvérék közlik, hogy ők X darabot, mi feltétlenül válaszoljuk azt, hogy: "Hát igen, mi is vittünk ki olyan X+2 virágot, meg azért kitettünk egy koszorút is", majd tartsunk egy rövid hatásszünetet.
A Graveyard Rush kifejezés egészen új értelmet nyert nálam..
Isten óvjon a szupersztártól!
Korábban már írtam arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, akik hátráltathatják a bűvészt a munkája során. Kihagytam azonban egy fontos embertípust, a szupersztárt.
Vele leggyakrabban moziban, vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön lehet találkozni, de ki tudja mikor bukkannak fel egy bűvészelőadáson... A szupersztár az az ember, aki mindenáron a középpontban akar lenni, ezt pedig úgy éri el, hogy folyamatosan mindent kommentál valamilyen vicces - vagy inkább viccesnek vélt - megjegyzéssel.
Így, ha lát egy bajuszos embert, akkor az onnantól paraszt, emberünk pedig fennhangon üvöltözi, hogy "hé paraszt, melyik út megyen itten Budára?". Az átlagon felüli külsővel rendelkező nőkből lesz a ribi, aki valószínűleg épp pénzt keresni indul. A kreol bőrű ember lesz Jose, a szemüveges a kocka, az izmos a Schwarci, és így tovább.
Hogyha ez önmagában nem lenne elég, a szupersztár a többiek reakciójából él, így ha valaki nem hallja - vagy csak nem értékeli - fenomenális poénját, akkor a sztár addig ismétli, amíg ki nem csikar valami nevetésfélét az egyik mellette ülőből. Ha mégsem sikerülne, akkor fennhangon megjegyzi, hogy ő itt bizony nagyon egyedi ember, mert ő kimondja amit gondol, és az emberek emiatt félnek hozzászólni. Ha valaki mégis hangot adna annak a kívánságának, hogy úr legyen szíves és fogja be a száját, azt általában a magasröptű "heunyejanana" fonémával reagálja le, majd tovább folytatja megkezdett munkásságát.
Előadás közben szerencsére még nem találkoztam szupersztárral, de inkább vessenek száz vérgőzös heckler elé, minthogy egy trükk alatt huszonötször kelljen végighallgatnom a "mikor varázsolsz nekem egy köteg húszezrest?" legendás frázisát.
baleset
Ha kezünkbe kerül valamilyen képregény első száma, általában az derül ki belőle, hogy a hős valamilyen véletlen baleset folytán tett szert a különleges képességeire és hónapokba telt neki, mire rájött, hogy mire is képes valójában.
Tegnap átnéztem a pénteken előadni kívánt trükkök listáját és rájöttem, hogy a performansz szépen lassan átvedlett bűvészműsorból mentálműsorrá (bár a kető majdnem ugyan az).
Elgondolkoztam, hogy hova is tűnhettek a trükkök, de végül belenyugodtam. Bűvészből "véletlenül" mentalista lettem.
(A képregényekkel ellentétben az én állapotom csak időleges; nemsokára ismét bűvészként fogok fellépni.)
az ördög bibliája
Tegnap egy kicsi, de népszerű vendéglátóipari egységben (Broadway) töltöttem az estémet néhány barátommal. Természetesen előkerült a kártya is, én pedig belekezdtem egy rutinba, hogy szórakoztassam a többieket. Ekkor jelent meg a pincérnő, aki közölte, hogy a kártyámat rakjam el, különben kidobja, ugyanis törvény tiltja, hogy valaki francia kártyával játsszon egy kocsmában. Egyébként is be vannak kamerázva, szóval látnak mindent.
Illegális szerencsejátékot tiltó törvényről már hallottam, de kártyát tiltóról még nem. Az eszébe jutott már valakinek, hogy magyar kártyával, tarokk kártyával de még post-it lapokkal is lehet pókerezni? Sőt, még papír sem kell, már rég feltalálták ugyanis a dobókockás Texas Hold'emet.
Ha azt akarjuk, hogy az emberek ne köpködjék ki a rágójukat a földre, nem a rágót kell betiltani...
UI.: A trükköt végül befejeztem magyar kártyával. Igazi kihívás volt.
UI2.: Ha be van kamerázva a helyiség, akkor azt az egy szem trükköt miért nem viselik el? Az ultramodern rendszeren nem tűnne fel, ha zsetonokat tologatnánk az asztalon?
UI3.: Nem most először kértek meg rá egy kocsmában, hogy tegyem el a kártyát. Viszont most először helyezték kilátásba, hogy elveszik tőlem. Akkor inkább megyek vele, kívül úgyis tágasabb.
nehéz a dolga a bloggernek
Kicsit komikus, de éppen arról készülök bejegyzést írni, hogy nem írok bejegyzést. Bár rengeteg mondanivalóm lenne mind a két csatornán, valamiért nem visz rá a lélek, hogy írjak - ami egy újságírónál nem feltétlenül előny.
A Magic Blogon elszaporodtak a videós bejegyzések, itt pedig a semmi. Természetesen nem lesz ez mindig így, hamarosan összeszedem magam és ismét billentyűzetet ragadok.
CSak egy kis türelmet kérek. Nem felejtettem el senkit.
Kedvenc dialógusom
Az alábbi párbeszéd szóról szóra így zajlott, nem is olyan régen...
Zöldsárkány: Mostanában bűvészkedek.
X: Áhh, bűvészetben nem lehet igazán izgalmas dolgokat találni.
Z: Miért nem?
X: Mert ma már csak az jó trükk, ha kirepülsz a közönség felé, vagy átsétálsz a tűzön.
Z: Szerintem vannak ezen kívül is jó trükkök. Egyébként ezek mindegyikét előadták már.
X: Akkor az a jó trükk, hogy leesik a fejed, és beszél és utána visszateszed a helyére.
Z: Ezt az egyik kedvenc bűvészem, Cyrill csinálta az utcán. Elég hatásos.
X (ingerülten): Akkor kiszeded a szemedet, kidobod a közönségnek, visszakapod és berakod a helyére.
Z: Ezt nem hiszem, hogy olyan bonyolult lenne megcsi...
X: Nem egy műszemet szedsz ki, hanem az igazit.
Z: Hát kétlem, hogy ez lehetséges lenne.
X: Látod, mondom, hogy nincsenek jó trükkök.
Buli
Néhány bulit, koncertet megjárva azt vettem észre, hogy sok ember szerint egy bulinak az a lényege, hogy az ember szenvedjen. Kicsit furcsán hangzik, de a sok véleményből arra következtetek, hogy egy szórakozóhelynek nem az a célja, hogy szórakoztasson, hanem, hogy az ott lévők megmutathassák, hogy milyen kemények.
Például, aki igazán kemény, az nem ül le egy bulin, mint a sok puhány, hanem végigpattogja az egész estét nyolctól hajnal négyig. Droggal, vagy anélkül, az már nem számít. Koncerten csak akkor érezheted magad igazán jól, ha az első három sorban állsz, mivel ott van a legnagyobb pogó. A kötekedő embereket pedig természetesen nem szabad elkerülni, hanem kifejezetten keresni kell.
Ezt sosem fogom felfogni. Úgy nem érezheti tökéletesen jól magát az ember, ha egy székből, kényelmesen hallgatja végig a koncertet, és nem kell attól tartania, hogy mások eltapossák? Ciki lenne leállni piheni, ha elfáradtam, ahelyett, hogy valamilyen szerrel oldanám meg a problémát? A verekedést sem élvezem, és nem is fogom soha. Sajnálom, én nem tudok igazán jól bulizni.
Egyébként én is szeretek pattogni egy koncerten, de nem érzem magamat többnek attól, hogy közben kitaposom mások belét. Tolerálom azokat is, akik lökdösődni szeretnének: két méterrel arrébb állok, így mindenki jól érezheti magát a maga módján.
Azt már le sem merem írni, hogy szerintem alkohol nélkül is lehet valaki felszabadult...
Gyűjtemény
Furán fog hangzani ez a kijelentés egy bűvész blogban: utálom a bort. Elnézést kérek minden bortermelőtől - szakértőtől, de soha nem éreztem semmi különbséget kannás és a minőségi bor között. Számomra mind a kettő pont ugyan olyan ízű. (Lélekben már felkészültem az anyázó kommentek hadára.) Ebből az okból kifolyólag azt sem tudtam megérteni soha, hogy mért ad ki valaki tízezer forintnál több pénzt egy üveg italért, amikor az "csak" egy üveg bor.
Tegnap adtam ki a szokásosnál nagyobb összeget egy olyan pakliért, ami szerintem az eddigi legszebb a gyűjteményemben. A barátaimnak általában tetszett, de volt olyan is aki csak annyit fűzött hozzá, hogy ez csak egy kártya.
Ekkor értettem meg igazán a borkedvelőket. Aki nem kötődik valamihez, az nem érezheti át igazán az értékét. Ez "csak" egy üveg bor. Ez "csak" egy bélyeg. Ez "csak" egy pakli kártya.
Egy borszakértő valószínűleg ugyanazt érezheti egy üveg kinyitásakor, mint én egy új pakli kézbevételekor. Ahogy ő tenné, én is ugyanúgy megszagolom a friss csomagot. Amíg ő kóstolgatja az italt, én játszom a kártyával. Kipróbálok néhány emelést, bemutatok pár trükköt, és gyönyörködöm a szép rajzokban.
Miután kiéltem magam, visszarendezem a paklit az eredeti állapotába, visszarakom a csomagba (emberünk közben megiszik egy pohárral, és visszazárja a palackot), majd elrakom a kincsesládám legmélyére, hogy csak akkor vegyem elő, amikor alkalmam nyílik megmutatni különleges embereknek, akik legalább annyira kártya(bor) kedvelők, mint én, vagy képesek átérezni azt, amit ez a pár darab papír(erjedt szőlőlé) jelenteni tud nekem.
Megkaptam a diplomámat
A múlt hét végén végre kézhez kaptam azt a hőn áhított papírt, amiért három teljes éven keresztül dolgoztam, fáradságos munkával. Most minden bizonnyal komoly esélyekkel indulok a munkaerőpiacon, hiszen olyan érték van a kezemben, ami nagyon keveseknek adatik meg.
Iróniát félretéve: Átvettem egy értéktelen papírt egy olyan embertől, akit életemben kétszer láttam, egy olyan közönség előtt, akiknek a nagy részét nem is ismerem - és nem is akarom megismerni -, majd felcsendült a Szózat, ami a közepénél hatalmasat ugrott, így hálistennek csak a felét kellett végighallatni.
Micsoda felmagasztosult pillanat...
(Mivel a diplomaosztó átadó egy sínpadon zajlott le, mikor összezárult a függöny, nem felejtettem el meghajolni a közönség felé. Egészen különleges érzés volt, kár hogy nem nekem szólt a taps. Majd egyszer talán nekem is fog)
Az ONM-taktika
Kevesen alkalmazzák, pedig ezzel lehet a legnagyobb hatást elérni. Nem jön be száz százalékosan, ezért nem lehet rá alapozni, de ha sikerül, akkor nagyobbat üt, mint bármi más. Nem konkrét fogás, de használható minden trükk során. Az Oltári Nagy Mázlit tudni kell felismerni és szemrebbenés nélkül kihasználni.
Mielőtt rátérnék a részletes ismertetésére, olvassátok el Leonardo barátom történetét:
"Egy asztaltársaságnál kitépték a kártyacsomagot a kezemből, majd tőlem elfordulva félig az asztal alatt titokban választottak egy lapot, és visszakeverték a csomagba. A csomagot akkor láttam újra, amikor visszaadták. ››És akkor most találd meg a lapot!‹‹.
Ekkor még nem igazán voltam felkészülve az ilyen helyzetekre, és hogy kimentsem magam, elkezdtem egykezes emeléseket végezni. Ekkor viszont történt valami. Az egyik lap megszorult és az egyik emelésnél képpel felfelé fordulva kipattant az asztal közepére.
Ekkor hosszú másodpercekre síri csend támadt az asztalnál, én meg nem tudtam, hogy mi ez a nagy meglepődöttség. Ekkor a társaság egyik tagja elakadt hangon mondta: ››Ezt... ezt nem hiszem el! Ezt alapot választottuk ki!‹‹.Ezután ott már nem is kellett több trükköt mutatnom, a hátralévő időben csak ez a trükk érdekelt mindenkit, hogy hogyan csináltam."
Valóban a szerencse segített Leonardónak abban, hogy életre szóló élményt nyújtson a nézőinek. Természetesen ez korántsem azt jelenti, hogy úgy kell megtervezni a trükköket, hogy a szerencse majd kisegít. A lényeg, hogy tudni kell kiaknázni a környezetben és a körülményekből adódó lehetőségeket.
Ha véletlenül pont azt a lapot húzzák ki, amiből van nálad egy force deck. Ha eszedbe jut, hogy a zsebedben maradt egy jóslat, amit most is fel tudsz használni. Ha meglátod, hogy a másik asztalon lévő kis dobozban pont olyan cigi van, amit éppen eltűntettél, ne szalaszd el az alkalmat.
Ne csak a környezetet figyeld, hanem az embereket is! Ha szemfüles vagy, elkaphatsz egy elejtett megjegyzést, amiben a heckler odasúgja a társának, hogy ő nem húzni fog egy lapot, hanem a pikk kettest fogja kérni a csomagból. Remélem, nem kell elmondanom, mi mindenre lehet használni egy ilyen információt...
Mielőtt azonban tágra nyílt szemekkel készülnél arra, hogy learasd a dicsőséget egy jól sikerült ONM-taktikáért, fontos, hogy tisztában legyél a közönséggel és a saját előadói képességeiddel. A kulcsszó az improvizáció! A nézőknek nem szabad észrevenniük, hogy most rögtönzöl, neked pedig végig úgy kell viselkedned, mintha minden a műsor része lenne. Egyszerűnek hangzik, de nem az. Idővel azonban hozzá lehet szokni, és mind te, mind a nézők tanulságos és emlékezetes élményekkel térhettek haza.
érdekes
Általában nem szoktam tévét nézni, kivéve, ha megtudom, hogy valamilyen rég nem látott film lesz este. Ilyenkor bekapcsolom, és arra a hónapra le is tudtam az esedékes képernyőbámulási adagomat (eleget ülök egyébként is a monitor előtt).
Tegnap valamiért bekapcsolva maradt a tévé, így volt szerencsém belenézni a valaha szebb napokat látott Gálvölgyi-showba. Fiatalabb koromban rajongtam ezért a műsorért, most viszont azonban inkább tűnik fárasztónak, mint viccesnek.
Az egyik jeleneten azonban megakadt a szemem. A néhai Balázs-showt parodizálta benne (az eredeti műsorvezetővel), ahol a vendég János, a celeb volt, aki így nyilatkozott magáról:
"Pár hónapja statiszta voltam a Balázs-showban, ahol a kamera egyszer öt másodpercig rajtam maradt. Azóta több ajánlatot is kaptam lemezkiadóktól. Mondták, hogy döntsem el, gitározni akarok, zongorázni, vagy mixelni. Közben természetesen színészi és politikai pályára is készülök, és könyvet is fogok írni."
(Az idézet közel sem pontos, elnézést kérek érte az illetékesektől.)
A fárasztó poénok mögött komoly - ironikus - mondanivaló rejlik, érdemes rá odafigyelni.
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2011. június
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Kreativitás felsőfokon, Mika Ross: Idén nyáron nem jöttök Szegedre vagy Pécsre? :( »
- Álláshirdetés, Beau : " piacvezető magyarországi céghez" "A munkáért fizetést, juttatást vagy költségtérítést... »
- Álláshirdetés, Toffer: Annyira gyűlölöm már a hirdetéseket, hogy a "kiszabott" helyett "kibaszott"-at... »
- Álláshirdetés, Taxina: :-) »
- tanfolyamon, Dima0037: Jóvanna, nem egy népszerű nyelv :D »
Legtöbb komment
- Tanulság (6)
- Tanulságok (6)
- Ugye milyen szép is ez a magyar nyelv? (5)
- Álláshirdetés (3)
- Kinek (nem) kell a bűvész? (3)
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
